Topolcsányi Laura

Unikornis

igazi élettörténet

Játssza:
Szorcsik Kriszta

Rendező:
Tasnádi Csaba

A Veszprémi Petőfi Színház előadása
Március 28. 17.00
NAGYSZÍNPAD — 90 perc, egy részben
16
Március 28. 17.00
NAGYSZÍNPAD — 90 perc, egy részben
16
Március 28. 17.00
NAGYSZÍNPAD — 90 perc, egy részben
16
Unikornis 1
Unikornis 4
Unikornis 2
Unikornis 3

Létezni azt jelenti, hogy az idő minden apró részében egyenként, vagyis egészében, folyamatában áradni. Amikor még él a szerettünk, erre nem gondolunk külön. Ez valahogy csak akkor jut eszünkbe, amikor már nincs. Amikor már nem lehet őt elképzelni ebben a pulzálásban. El lehet, persze, de ez csak emlékidézés. A valóság az, hogy ő most sehol nem pulzál. Nem szívja tele a beteg tüdejét sem friss hegyi, sem kórtermi levegővel, és az irtózatosan kedves műszempillája nem követi le a szemhéja mozgását, mert már nincs neki szemhéja, és a műszempillája is elporladt. Egy porcelán tégelyben van mindez, mozdulatlanul. Aki ezt felfogja anélkül, hogy megőrülne, az filozófus, vagy szent.

Az előadás egy rákbeteg krónikája ugyan, de az életigenlésről, a méltóságról és a sorsfordító próbatételekkel való szembenézésről szól.

Alkotók

Rendező
Tasnádi Csaba
Zene
Szerda Árpád, Pálfi Ervin
Díszlet, jelmez
Tasnádi Csaba

Kritika

„Az Unikornis nem habkönnyű szórakozás. Nem is állította róla senki, hogy az. Sokan, akik meghallják, miről szól, azonnal elzárkóznak, hiszen neki, a rokonának, a barátjának, valamelyik kedves, jó ismerősének egyszer már belemondták az arcába a diagnózist. Vagy ha nem mondták, akármikor mondhatják. Érthető hát a reakció. De higgyék el, érdemes egy esélyt adni az Unikornisnak, amely minden tekintetben igazi különlegesség, kihagyhatatlan színházi ínyencség.” – Hankó András, VEOL


Díjak

Richter Anna-díj


Támogatók

Fotó: Gáspár Gábor