Simon Gray, az angol drámaíró számos művét játsszák nagy sikerrel világszerte és nálunk, Magyarországon is. A játék vége egy családi életkép. Összegyűlnek a gyerekek a szülői házban, ahol már csak az Apa van, s mellette a feleséggé avanzsált házvezetőnő. A valaha megkérdőjelezhetetlen tekintélyű, ma már mozgásra és beszédre képtelen családfő, más lehetősége nem lévén, hallgatja utódai ügyes-bajos dolgait.
Három fia közül egy már elhunyt, őt özvegye és unokája képviseli az összejövetelen, másikuk a nagycsaládos orvos, a harmadik pedig a televíziós műsorvezető, aki az alkohol rabja, míg felesége karrierje csúcsát élő írónő. A minduntalan szőnyeg alá söpört feszültségek, ellentétek gejzírként törnek elő a három generáció valamennyi képviselőjéből, ahogy az minden valamirevaló családi eseményen lenni szokott.
Vajon sikerül-e egyszer s mindenkorra tiszta vizet önteni a pohárba és szembenézni mindazzal, amit az évek során elhallgattunk? Lehet-e tiszta lappal indítani azon a ponton, ahol minden a feje tetején áll? Mi lesz a játék vége?
