Éreztük már azt, hogy a családunkban vagy a párkapcsolatunkban csak püffedünk és hízunk, egy másik férfi, vagy nő mellett pedig csonttá soványodunk? Mit szólnánk huszonöt kiló pluszhoz vagy mínuszhoz egyetlen repülőút alatt?
Ismerős, hogy híres énekesnek készülünk, és azon kapjuk magunkat, hogy átmenetileg a Brassó-Budapest büfékocsijában áruljuk a lejárt húst?
Miért ébred elfojthatatlan vágy bennünk valaki olyan iránt, aki cseppet sem a zsánerünk, ráadásul áthidalhatatlan kulturális távolságban él, például az Északi-sarkon?
Hogyan szeretkeznénk, ha űrhajósok lennénk a súlytalanság állapotában?
Forgách András a mágikus valóság erős vizualitásával teremtette meg a 12 nő voltam univerzumát, melyet valószínűleg az inspirált, hogy a számára többé-kevésbé ismeretlennek, érzékinek ítélt női idegrendszer szerint kísérelt meg gondolkodni. A szövegek így varázslatosak, mégis hétköznapi problémákat dolgoznak fel, remek humorral fűszerezve. A temesvári színház ezek közül adja elő néhány nő különleges történetét, Albert Alpár álomszerű látványvilágában, könnyed átkötő dalokkal fűszerezve.
