Az utolsó tűzijáték

Kritika

„A szülői lét, a nevelés az emberi létezés egyik legalapvetőbb problémája. Van-e jogunk szülőnek lenni? Mindenféle előképzettség nélkül, ahogy mindannyiunkból egyszer csak szülő lesz. A szülőség lehetetlenül nehéz, megoldhatatlan feladat, és nem létezik, hogy ne okozzon károkat a szülő a gyerekének – de ettől ő már rossz szülő?” – Pótszékfoglaló

„A színészi játék ereje és a viszonylatok pontos felrajzolása azonban e nélkül is kellő feszültséget és belső mozgalmasságot ad az előadásnak.” – Kútszéli Stílus

„A két színésznő elemében van. Földes bámulatos ívet játszik el a teljes bezárkózástól a csaknem őszinte megnyílásig, majd az ismét ünnepelten is magányra ítélt, jégcsap létig. Sejthető, hogy majd a maga gyerekével ugyanúgy bánik, mint vele valaha az anyja. Udvarosnál is ott az impozáns ív, a csacska nőtől eljut az életet jól ismerő, a „jövevényre” tényleg kíváncsi, csaknem bölcs gyóntatóig. Ez valódi párharc. Nagyszerűen játszható és nagyszerűen is játszott színészcsemege. Udvaros és Földes jól állnak egymásnak. Érezhetően inspirálják a másikat, és inspiratívan hatott rájuk Csábi Anna, a rendező is. Lerí róluk, hogy igencsak szeretik ezt az egészet csinálni. A közönség pedig viszonozza feléjük a szeretetüket.” – Art7

„A két színésznő nagyon jól működött együtt. A Bethlen téri kis színház intim közegében amennyire könnyű a közönséghez közel kerülni fizikailag, pont annyira nehéz egy ilyen pőre, szinte díszlet nélküli darabban két embernek a figyelmet elnyernie, vagy éppen fenntartania, de Csábi Anna rendezése jó tempót diktált és két ilyen fantasztikus színésznővel mindez bravúrosan véghez vitték.” – Kultonline