A történet napjainkban, Budapesten játszódik. A jelenetek absztrakt térben, olykor egymásba folyva, szimultán játszódnak.
Lázadások helyett az önemésztés, elkallódás korát éljük. Előadásunk fókuszában helyüket nem találó, kétségbeesett emberek vannak. Melósok, bolti eladók, portások akadnak el az életükben. A maguk csetlő-botló módján, hiányos kifejezési eszközeivel megmosolyogtatóan, de konokul keresik a kiutat, a saját létezésük alapjaira kérdezve rá, vérmérséklete szerint ki fekete humorral, ki ledermedéssel, ki világba kiabált dühvel. Kibillent embereket látunk, az eldőlés előtti-alatti pillanatban.
Az előadás négy ember belső működésébe, élet-küzdelmeibe enged bepillantást, miközben útjaik keresztezik egymást.
Szandráról, a cserfes kisbolti kasszáslányról kiderül, az az életstratégiája, hogy felszámolja a lelkét, mint egy kínzó foggyökér-gyulladást. Csaba, a topmenedzser békávézásra kényszerül, ekkor döbben rá, hogy képtelen folytatni tébolyítóan sínen levő életét. Feri, a toronydaru-kezelő a város fölött reppeli ki magából a benne gyűlő viharos indulatot, amit a világ aljassága vált ki belőle. Lehel, az irodaház-recepciós srác napról napra, egyre bénultabban figyeli mások aktív életét, attól tart, hogy lassan elhalványodik és átlátszó lesz.
A jelenetek belső monológok és dialógusok olykor zenei ritmusú keveredéséből jönnek létre.
