A darab Claude Lelouch „Egy férfi és egy nő” (eredeti címe Un homme et une femme) című filmjének alaphelyzetéből táplálkozik és azt gondolja tovább. Egy férfi és egy nő találkozik egy budapesti buszmegállóban. Négy találkozás, négy évszak, négy különböző pár. Ami összeköti őket az egy közös dátum az életükben és az, hogy mindketten valami traumából, veszteségből érkeznek. A négy történetet az köti össze, hogy minden jelenet egyik szereplője valamilyen formában színházi alkotó és az általunk épp nézett előadáson dolgoznak. Egy díszlettervező, egy zeneszerző, egy dramaturg és egy jelmeztervező. Ők természetesen egy teljesen másik perspektívából beszélnek az éppen történő előadásról. A múltbeli események megjelenítése (akár csak a filmben) elválik az alapformanyelvtől. (A filmben klippként, dalbetétként vagy karikatúraként látjuk ezeket a jeleneteket, így sosem dönthető el, hogy amit a szereplők önmagukról mesélnek az vajon igaz-e vagy pusztán fikció, vágyálom, idea). A buszra való várakozás közben bontakozik ki a két ember élethelyzete, története és felcsillan annak a lehetősége, hogy az életük közösen fog folytatódni.