A német szerző, Peter Hacks monodrámája a világirodalom egyik leghíresebb és leghirhedtebb szerelmi viszonyának titkait tárja elénk, mégpedig az egyik fél szemszögéből, ahogyan ő látta, ahogyan ő megélte.
Goethe és Charlotte von Stein majdnem tíz évig tartó kapcsolata elevenedik meg, amely tele volt szenvedéllyel, váddal, szerelemmel, titkokkal, tehetséggel, kisajátítással, boldogsággal, féltékenységgel, félelemmel, megszokással, könnyekkel és nevetéssel…
Charlotte egyedül van, a saját csapdájában vergődik. Helyzete akár egy foglyul ejtett vadállatéhoz is hasonlítható: ki akar törni a ketercből, rója a köröket, de soha nem fog tudni kiszabadulni. Charlotte ebben a szerelemben, „vagy nevezzük bárminek“ fogalmaz meg kérdéseket, és megszállottan keresi rá a válaszokat, miközben teljesen leleplezi önmagát. Magát a nőiséget, a praktitkákat, a kis titkokat tárja elénk, mégpedig önként, tele humorral.
Goethe már elhagyta Weimart, s így Charlottét is, aki már csak régi emlékeiből él, ezekre támaszkodva vívja meg csatáját nem is elsősorban férjével, von Steinnel, a város rosszindulatával, a pletykákkal, hanem önmagával, saját kétségbeesésével szemben. Eddig Goethe állt a háta mögött, most hiányával szembesül: a zseniális férfi végképp eltűnt az életéből, egyedül maradt, s ezzel a helyzettel szembe kell néznie.
De pontosan mi is történt ezalatt az egy évtized alatt? És milyen is volt Charlotte? Ki is ő valójában?
A darab ősbemutatójának Charlottéja Ruttkai Éva volt, Kaposváron pedig Molnár Piroska játszotta a szerepet. A Hidvégi Nóra rendezte előadásban Györgyi Annát láthatják a nézők.
